saga a Grundtvig Magrol -indul a fikcio (I.epizod)

a Grundtvig Mag ma skandinavia legpatinasabb Tarsasaga -rendelkezeseket hoznak, iskolakat igazgatnak. titkok sotet haloja borul azonban multjukra --s a trollok, a foldalatti lenyek, e titkok tudoi, a regi napok tanui gocsortos kezeikkel atnyulnak az idøk szobain, at a maba, a modern vasutallomas epulete alatt duborognek immar, kopogtatnak, szabadulni akarnak, a jelent akarjak, a mostaniakat akarjak, s egyetlen ifju, ki Eszak-Sjællandra vetødik sem menekulhet eløluk, ahogy labat az elatkozott Hillerød foldjere beteszi.


kezdetben vala az Erlkønig. reges-regen, az idøk kezdete eløtt szuletett Fyn szigeten. kitanulta a mesterseget, s sok nøi fejet elcsavart, suttogtak rola Jyllandon.
de lelket elraboltak a baglyok es Grundtvig szolgalataba allt. "alapits iskolat, igazgass iskolat!"- suttogtak, vijjogtak fulebe ejszakankent a hangok. Erlkønig nem tetovazott soka es a Birodalom kapui megnyiltak eløtte. kezebe hatalom kerult es hatalmat ferfitestek megszerzesere hasznalta. mind tobbet es tobbet akart, etvagya immar csillapithatatlanna valt.
"ferfiakat korem, csak ferfiakat, erøs, egeszseges ferfiakat, dan titanokat, vagy akar gyengeket, vekonyakat, puha-børueket, piperkøcoket, fiatalokat. vagy eppen verejtektøl szaglo nyers erøtol duzzado foldmuveseket, idegen orszagok fiait a kozeli Vesterbrorol, kik ket kezuk munkajaval keresik meg a betevørevalot, s vegul magamfajta idøseket, kik sokat tudnak az eletrøl s a ferfiszenvedelyrøl" -horogte olykor viktorianus agyan folriadva egy-egy sotet es fulledt almabol.

iszonyu tervet egyetlen modon valosithatta meg csupan: nøi szolgait eltavolittatta iskolajanak meg a kornyekerøl is, s ferfiakra cserelte øket.
maga melle vette dr. Jacobyt s a ket nemes ferfiu megalapitotta a Grundtvig Magot. feleskudtek apaik himtagjara; nøt ebbe a Magba be nem eresztenek! Erlkønig rendelkezest adatott ki: pusztuljek minden fehernep, ettøl a naptol kezdve semmi dolguk Grundtvig iskolajaban!

az alapito ferfiuk kapcsolata mindent felørlø, szenvedelyes, nagy szerelemkent kezdødott -ejjel-nappal imadtak egymast, visszafojtott szavaiktol, sikolyaiktol, sohajaiktol visszhangzott az iskola folyosoja. o, az a tuz, ami Erlkønig oreg szemeiben gyulladt, valahanyszor remegø karjai a Doktor vaskos tomporat simitottak!.. o, ha a Foredragssal falai meselni tudnanak, hany lopott pasztororarol, hany titokban elcsalt simogatasrol, elcsattant csokrol regelhetnenek !...
hanyszor hallotta a Klostergang folyosoja, ahogy a ket meglett ferfi tekintelyt parancsolo mellkasa egymashoz csattan!
szenvedelyuk tuze a folyamatos extazistol nem enyhult, eppenhogy tovabb hevult, s meg tobb, egyre tobb aldozatot kivant. a kocka el volt vetve, magjukat, Grundtvig Bunos Magjat taplalni kellett.
"Jacobykam" -szolott az Erlkønig szivarra gyujtva egy mamoros delutani legyott utan a Hjørnestue zongorajanak tamaszkodva- "nem mondhatok mast: hirdessunk meg allasokat, s vegyunk fol minel tobb ferfitanart, fiatalokat s oregeket, testeseket s cingarokat, kegyetleneket es aldozatokat.!"
"hohohohooooo, Erlkønigkem, te aztan tudsz elni! s mit teszunk majdan veluk?"
"oruletes jatekokat uzunk, fergeteges szerelmi csintalansagok toltik ki majd a veget nem erø teli ejszakakat s minel tobb ferfiu vesz reszt a jatekban, annal gyonyorubb, annal teljesebb leszen az!"
Jacoby szemeire ekkoron kodfatyol borult: "de...ugye, egyiket sem fogod ugy olelni, ugy csokolni, ahogyan engem olelsz, ahogyan engem csokolsz?"
"ime, hogy tovabb ne keteljedj te mar, feltarom eløtted eletem nagy titkat:" szolt az Erlkønig mikozben busa fejet szeliden Jacoby agyekara hajtotta "egyetlenegyszer voltam szerelmes csupan. egy csodalatos, nagy tudasu ferfiba. a 60as evek Jyllandjan eltunk, mindent szabad volt, lelkunk es testunk szarnyalt, semmi sem tunt lehetetlennek, ugy ereztuk, mienk a vilag. Kodalyt egy szinjatszokorben ismertem meg. senki sem alakitotta nagyobb beleelessel, øszintebben, igazabban IV. Keresztely Dan Kiralyt, mint ø! reneszansz ferfi volt, sokoldalu es szarnyalo, ontudatos s hazafias. nagy szerelem volt a mienk, mely az evek soran azonban baratsagga szelidult. Kodaly es en orokre tisztelni es szeretni fogjuk egymast -de hinned kell nekem: a teste nem hoz lazba tobbe."
"o, Erlkønigem, irantad erzett megbecsulesem minden mas erzelmem folott all! hogyan ketkethetnek hat tebenned? ezt a ferfiut -a buszke Kodalyt- en is tisztelem immar es magunk koze valonak erzem. felajanlom hat, hogy Grundtvig kotelekebe lepjen es a Mag harmadik tagja legyen. egyutt valaszthatjuk ki a Mag tobbi tagjait, a nemes ferfiukat, kik erdemesnek talaltatnak arra, hogy a testi gyonyoroket egyutt eljek at mivelunk."
"nagylelku es szabadszellemu: ez vagy te, doktorom! remek napoknak nezunk elebe! hirdessuk ki hat a szabad allasokat s fogadjuk a jelentkezøket! azonnal surgonyozok Kodaly baratomnak, h tegye at szekhelyet Jyllandrol ide, hozzank, Sjællandra! fuggonyt fel, kezdødjek az eløadas!"